Varga Éva Katalin - Barta Andrea
A nemzetközi és a magyar anatómiai nevek egységesítési problémái
In: Bocz, Zs. – Besznyák, R. (eds) (2020): Porta Lingua 2020. Szaknyelvoktatás és -kutatás nemzetközi kontextusban. Cikkek, tanulmányok a hazai szaknyelvoktatásról. SZOKOE: Budapest. 193-204
DOI: https://doi.org/10.48040/PL.2020.16
Absztrakt
Az első anatómiai nómenklatúra, a bázeli „Nomina anatomica” (1895) megjelenésével az anatómiai nevek megalkotásának folyamata nem zárult le, a nemzetközi anatómiai nevezéktan azóta is folyamatos revízió alatt áll. A nevezéktan újragondolását és javítását az új anatómiai struktúrák megnevezése, az archaikus szemléletű nevek megújítása (pl. ramus descendens anterior helyett ramus interventricularis anterior), a már használatban levő nevek hibáinak javítása, a szemlélet egységesítése mellett a más orvosi területekkel, különösen a klinikai ágak nyelvhasználatával való harmonizáció teszi szükségessé. A korábbi kiadásokat következetesség szempontjából felülmúló „Terminologia anatomica” (1998) a különböző orvosi szakterületek terminológiájának egységesítését tűzte ki célul. Az egységes, több terület átfogó anatómiai nómenklatúra létrehozása csak terminológusok, nyelvészek, anatómusok és a klinikai ágak művelőinek szoros együttműködésével valósítható meg.
Kulcsszavak: anatómiai nómenklatúra, interdiszciplinaritás, orvosi nyelv, szaknyelvhasználat, terminológia
Porta Lingua 2020